Először magadat figyeld ne a gyereket!

Mi köze az önismeretnek a gyerekneveléshez?

Valószínűleg egyetértesz velem abban, hogy a gyermeknevelés minden szülő életében az egyik legnagyobb kihívás. Egy olyan feladat, amire igazán nem készít fel semmi, mégis a legtöbben szeretnénk jól csinálni. Ezért gyakran keresünk bevált módszereket, konkrét tippeket és eszközöket, amelyek segítségével hatékonyabban kezelhetjük gyermekeink viselkedését.

Azonban van egy alapvető tévedés, amely sok szülő gondolkodásában jelen van: az, hogy a gyermeknevelés önismeret nélkül is igazán jól működhet a mai világban.

Na tessék, már a cikk elején kendőzetlenül kimondtam, hogy ez egy tévedés.

A Happy Skill-nél határozott véleményünk - bár természetesen lehet ellenpéldát hozni - hogy a mai világban legalább valamiféle önmagunkra tekintés nélkül gyereket nevelni olyan, mintha az óceán közepén sodródnánk egy rozoga gumicsónakban, ahol a viharok jönnek mennek a fejünk felett, próbálunk a felszínen maradni, de túl sok a nagy hullám, amelyek időről időre felborítják a csónakunkat.

Na de azért a nagy drámai hangulat közepette álljunk is meg itt gyorsan, mert nagyon fontos, hogy nem a Te gondolkodásoddal van baj, sőt az ég világon nincs veled semmi baj, akkor sem, ha még nem vagy jártas a saját önismeretedben, még nem indultál el ezen az úton. A kutya ott van elásva, hogy iszonyú gyorsan változott és változik minden pillanatban a világ, teljesen más módszerekre, ismeretekre, képességekre van szükségünk a boldoguláshoz.

Az önismeret fontossága, - hogy hogyan lehet hatékonyan tanulnunk önmagunkról és a megszerzett tudást hasznunkra fordítani, hogy hogyan vértezhetjük fel magunkat nem csak testi, hanem mentális egészséggel is, - az még mindig sokszor tabu téma, vagy éppen spiri wohooo-nak, teljesen felesleges időpocsékolásnak van titulálva.

De te most itt vagy és olvasod ezeket a sorokat, úgyhogy szerintem jól feltételezem, hogy benned ott van a szándék, cselekedni, fejlődni szeretnél és megtalálni a saját megoldásaidat, úgyhogy arra kérlek tarts velem és csatlakozz azon bátor, önmaguk és gyermekei mentális jóllétéért felelősséget vállaló szülőkhöz, akik egy szebb és nyugodtabb világban szeretnének élni és gyermeket nevelni!

Most pedig nézzük meg miért is olyan fontos a saját önismeretünk, ha igazán jól szeretnénk felnevelni gyermekeinket ebben a rohanó világban.

A gyereknevelés nem csupán technikák alkalmazása

A nevelési módszerek önmagukban nem elegendőek, mert a szülő személyisége, érzelmi állapota, reakciói és gondolkodásmódja is meghatározza, hogy ezek mennyire lesznek sikeresek. Ha egy szülő nem tudja, hogy miért zavarja, ha a gyermeke visszabeszél, miért idegesíti, ha a kamasz bezárkózik, vagy miért esik nehezére nemet mondani, akkor bármilyen nevelési technika hatástalan maradhat. A szülői szerepünkben való helytállásunkra, reakcióinkra, döntéseinkre sokkal inkább hatással van a belső megélésünk, mint az, hogy milyen módszereket, praktikákat alkalmazunk gyermekünk viselkedésének irányítására.

Rengeteg posztban, hirdetésben találkozhatsz „kiabálás mentes nevelési tippekkel”, de egy csoda tipp sem fog hosszútávon működni, ha nem ismered fel magadban azokat a pontokat, amik a kiabálásig vezetnek.

A Happy Skill program egyik fontos alapvetése, amire a gyerekeket is megtanítjuk az az, hogy MINDENKINEK SAJÁT SZEMÜVEGE VAN, ez röviden annyit jelent, hogy az, ahogy történik egy szituáció az nem ugyanúgy fog 10 különböző emberben lecsapódni. Mindenkinek a saját belső megélése, előző tapasztalatai, aktuális érzelmi, mentális sőt fizikai állapota, egyedi berögzült hitrendszere és még egy halom más tényező határozza meg, hogyan is éli meg az adott helyzetet.

Ezt az összefüggést ma már számos tudományos kutatás is alátámasztja. A pszichológia egyik modern megközelítése, a sématerápia szerint is az egyéni élettörténetünk és a gyermekkori élményeink határozzák meg, hogy hogyan reagálunk felnőttként a különböző helyzetekre. Ha egy szülő nincs tisztában a saját sémáival, akkor ösztönösen és gyakran tudattalanul adja tovább azokat a gyermekeinek is.

Mi történik, ha önismeret nélkül nevelünk gyereket?

Sokan felteszik a kérdést: ha az előző generációk önismeret nélkül is boldogultak, miért lenne ma elengedhetetlen?

A válasz egyszerű: a világ gyökeresen megváltozott.

Régebben a társadalmi normák és a szigorúbb családi struktúrák adtak egyfajta kapaszkodót, és kevesebb volt a külső, pszichés nyomás a szülőkön.

Ma viszont a digitális világ, a közösségi média és az állandó információáradat sokkal bonyolultabbá teszi a nevelést. Egy szülő nemcsak a saját érzelmeivel és múltjával kell, hogy tisztában legyen, hanem azzal is, hogy gyermeke milyen hatásoknak van kitéve.

A szülői önismeret fejlesztése segít a hatékony gyereknevelésben

Ha egy szülő dolgozik a saját önismeretén, képes lesz tudatosabban reagálni a gyermek viselkedésére, megérteni a saját érzelmi reakcióit, és hatékonyabban kezelni a konfliktusokat. Például, ha egy szülő felismeri, hogy az ő dühkitörése valójában a saját gyermekkori elhanyagoltságából fakad, akkor tudatosan dolgozhat azon, hogy másképp kezelje a helyzetet.

Hogy érthetőbb legyen hoztam egy saját példát, amelyhez lehet, hogy tudsz kapcsolódni, de az is lehet, hogy számodra ez nem okoz nehézséget a saját szülőségedben.

Engem egy tizedmásodperc alatt ki tudott borítani, amikor szóltam a kisfiamnak és nem kaptam választ, vagy úgy tűnt egyik fülén be a másikon pedig kiment az információ. Ismerős? Régebben ilyenkor az esetek 80%-ban konfliktus lett belőle, egészen addig, amíg én nem néztem önmagamra, vagyis nem néztem befelé és nem figyeltem meg milyen érzelmek, gondolatok, érzetek jelentkeznek bennem, és rájöttem, hogy nem a saját gyermekem oda nem figyelésével van gond, hanem egy pillanat alatt éreztem ugyanazt, amit gyerekként. „Nem fontos, amit mondok.” – „Az én véleményem senkit nem érdekel.” – következésképpen „Én nem vagyok fontos”, ami egy igencsak fájdalmas gondolat és a gyermekemnek és az ő oda nem figyelésének vajmi kevés köze van hozzá.

A saját gyermekem oda nem figyelése nem azért történik, mert én nem vagyok fontos számára, hanem mert éppen neki van valamilyen belső megélése. Ilyenkor neki saját célja van, például, hogy nagyon szeretné befejezni azt a játékot még vacsora előtt vagy egyszerűen tényleg nem hallotta, amit mondok, de ezeken kívül még sok más lehetséges opciót fel lehetne sorolni, de az biztos, hogy nem az az oka, hogy én nem vagyok fontos számára.

A tudatos jelenlét a nevelésben

A tudatos jelenlét egy olyan szemléletmód, amelyet beépíthetünk a mindennapi szülői döntéseinkbe. Ha egy szülő például felismeri, hogy egy adott helyzetben érkező frusztrációja valójában nem a gyermeke viselkedéséből fakad, hanem saját múltbeli élményeiből, akkor képes lesz szándékosan másképp reagálni. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a gyermek ne egy dühös, frusztrált szülőt lásson maga előtt, hanem egy olyan példaképet, aki tudatosan és higgadtan képes kezelni a nehézségeket.

Egy 2016-os tanulmány kimutatta, hogy azok a szülők, akik tudatos jelenlétet gyakorolnak, kevésbé hajlamosak a kiabálásra és a büntetésre, és empatikusabban tudnak reagálni gyermekük érzelmi szükségleteire. A mindfulness lényege, hogy a teljes figyelmünket a jelen pillanatra fordítjuk, ítélkezés nélkül elfogadjuk saját és gyermekünk érzéseit, és ezzel egy biztonságos érzelmi teret biztosítunk számára. Ez a hozzáállás csökkenti a szülői stresszt, növeli a bizalmat és hosszú távon erősíti a gyermek önbecsülését is.

Ha valóban segíteni akarod gyermeked, különösen a kamaszkor érzékeny szakaszában, akkor érdemes magadon is dolgoznod és közben gyermekedet is elkezdeni bevezetni az önismeret általi szuper képességek fejlesztésébe.

Egy összefoglaló technika, amit már ma elkezdhetsz alkalmazni és gyakorolni:

FIGYELJ ELŐSZÖR MAGADRA, ne pedig a gyermekedre!

Az amit érzel, amit gondolsz, minden ami benned keletkezik az a tiéd, a te szemüvegeden keresztül látod és éled meg a történteket, ezért először egy nehéz helyzetben fordítsd magad felé a figyelmed. Ezt több módon is gyakorolhatod, most hoztam kettő példát:

Hol érzem a testemben? módszer

A szülők gyakran nem tudják szavakba önteni az érzelmeiket, de a testük mindig jelez! Amikor feszültséget érzel, kérdezd meg magadtól:

• Hol érzem ezt a feszültséget a testemben? (Pl. gyomorszorítás, vállfeszülés, ökölbe szoruló kéz stb.)

• Milyen érzés ez? (szorító, bizsergő, égető, nyomó stb.)

• Mit akar üzenni ez az érzés nekem? (Pl. „Úgy érzem, hogy nem tisztel a gyerekem” vagy „Attól félek, hogy nem vagyok elég jó szülő.”)

Miért működik? A testérzetek segítenek az érzelmek azonosításában, és ha felismered őket, könnyebben uralhatod őket.

Milyen gondolat futott át az agyamon? önreflexió

Amikor felmegy benned a pumpa, próbáld gyorsan végiggondolni:

• Mi az a gondolat, ami ezt kiváltotta? (Pl. „A gyerekem tiszteletlen” vagy „Már megint ugyanaz a vita lesz.”)

• Ez tényleg igaz? Vagy lehet más magyarázat? (Pl. „Lehet, hogy csak fáradt?” vagy „Talán másképp kellene kommunikálnom?”)

Miért működik? A gondolatok gyakran automatikusan jönnek, és ha nem tudatosítjuk őket, az érzelmeink visznek el minket. De ha megkérdőjelezed ezeket a gondolatokat, akkor máris több nézőpontot láthatsz egyszerre.

Az önismeret nem luxus, hanem a sikeres és harmonikus gyereknevelés és nem mellesleg a boldog élet alapfeltétele. 

A tudatos jelenlét segíthet abban, hogy ne ösztönösen, hanem tudatosan, a jelen pillanatra figyelve, valódi kapcsolatot kialakítva neveljük gyermekeinket egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb élet felé.