MIT KEZDJÜNK A KAMASZOKKAL (NEMCSAK) NYÁRI SZÜNETBEN?
Most, hogy végre kitört a nyári szünet, sok szülő számára jelent fejtörést, hogy mit is kezdjenek a kamasz gyerekekkel a vakáció hónapjai alatt. A tizenévesek egész évben brutális mértékű pszichés és fizikai megterhelésnek vannak kitéve az iskolában, ha csak a kötelező óraszámokat, a délutáni fakultációkat és a különböző kötelező egyéb elfoglaltságokat tekintjük. Alig marad idő a kikapcsolódásra.
De mennyi ideig lehet kipihenni az iskolát? Hány óráig „normális” aludni egy kamasz gyereknek? A netezés, „telefonozás” helyett és mellett mihez kezdjen magával a nyári szünetben, és úgy egyáltalán, a szabadidejében?
A kamaszkor a tőlünk, szülőktől való függetlenedés időszaka, így a legtöbb tizenéves különösebb nyomás nélkül is szívesen tölt egy-két hetet valamilyen nyári táborban, különösen, ha maguknak választhatják ki azt. De még így is bőven marad idejük arra, hogy a fennmaradó időben, - ha nem szólunk rájuk -, a kanapén feküdjenek akár egész nap egy mobiltelefonnal a kezükben.
Mihez kezdjünk ezzel szülőként?
Tudomásul kell vennünk a tényt, hogy a kamaszok életébe észrevétlenül bekúszott és természetessé vált számukra az online élet. Különböző digitális platformokat használnak arra, hogy kapcsolatot tartsanak egymással, és olyan természetességgel használják a video-szerkesztő programokat, mint a gyakorlott autóvezetők a sebességváltót.
Vannak szülők, akik egyáltalán nem engedik gyermekeiknek a digitális eszközök használatát, vannak, akik igyekeznek szabályokat alkotni, és vannak olyanok is, akik semmilyen módon nem felügyelik a gyerekek online életét.
1. A kamaszok agya fogékonyabb a függőségre
Anélkül, hogy a fentiek közül bármelyik tábort megerősítenénk, néhány szempontot vagy kérdést igyekszünk összeszedni a kamasz gyerekek digitális eszközhasználatával és internethasználatával kapcsolatban, amire érdemes szülőként válaszolnunk, illetve amit érdemes figyelembe vennünk – nemcsak nyári szünetben.
A tizenévesek még nem képesek olyan megfontolt és racionális döntéseket hozni, mint a felnőttek. Az agyuk éhes a jutalomra, ezt pedig az internetes játékok és a különböző social média algoritmusok maximálisan ki is használják. Ezért nem tudják letenni a telefont, és abbahagyni a játékot még akkor sem, amikor testi szükségleteik jeleznek: éhesek, szomjasak, vagy már elgémberedtek a végtagjaik.
Tudjuk, hogy különböző tényezők függvényében felnőttkorban is fogékonyak lehetünk a függőségre, az online játékok például bennünket is könnyedén beszippantanak. Míg azonban mi, felnőttek, már valószínűleg rendelkezünk olyan fejlettebb agyi struktúrákkal, amelyek segítenek abban, hogy a tényeket, illetve lehetséges következményeket mérlegelve döntést hozzunk, és abbahagyjuk a játékot, addig a kamaszok agyában a tudatos döntésekért felelős terület, az ún. prefrontális lebeny még fejletlenebb, így ők az érzelmeiknek, ebben az esetben a jutalmazás-kereső viselkedésnek is sokkal kiszolgáltatottabbak nálunk.
Agyműködésük rövid távú, örömelvű döntésekre, nem pedig megfontolt és takarékos hosszútávfutásra rendezkedett be, ezért nem biztos, hogy rájuk bízhatjuk, mennyi időt töltenek a képernyő előtt.
2. Nyári szünetben tiltás helyett mérlegeljünk!
Mielőtt a fentiek miatt azonnal rohannánk és megváltoztatnánk a wifi-jelszót, elvennénk kamasz gyermekünktől a telefont, és kizavarnánk a napra, hogy „labdázzon szépen kicsit”, vagy a kezébe adnánk a következő tanévi kötelező olvasmányt, gondoljuk végig a következőket:
átlagosan napi hány órát tölt a képernyő előtt a gyermekünk,
a képernyő előtt töltött időt mire fordítja: hobbija a vloggerkedés, és tartalmat „gyárt”, létrehoz valamit, esetleg beszélget a barátaival, csetel, e-book-ot olvas, valamilyen játékot játszik vagy kizárólag „tartalom-fogyasztó”, tehát céltalanul böngészik,
ha ezt az időt összevetjük azzal, hogy mennyi időt tölt offline tevékenységekkel, tehát vannak-e valódi társas kapcsolatai is, találkozik-e a barátaival személyesen, van-e/vannak-e olyan hobbijai, elfoglaltságai, amikhez nem szükséges telefon, sportol-e vagy végez-e naponta valamilyen testmozgást, és egyáltalán: el tudja-e foglalni magát a telefonja nélkül olyan tevékenységgel, ami nem kötődik a képernyőhöz,
hogyan reagál a gyermek azokra a helyzetekre érzelmileg, amikor nincs lehetősége a digitális tartalmakhoz, telefonhoz, tablethez, számítógéphez való hozzáféréshez, megváltozik-e a viselkedése ilyen esetekben: kiakad, dühöng, agresszívvá vagy éppen túlzottan visszahúzódóvá válik, vagy elfogadja a „nem”-et és más tevékenység után néz,
végül, hogy megfelelően tájékozott-e a kamasz gyermekünk az internethasználat veszélyeivel kapcsolatban, azaz, hogy kinek, milyen információkat ad ki magáról, különösen vonatkozik ez a képekre és egyéb személyes adatokra.
Tudnunk kell, hogy a számítógép- vagy a játékfüggőség általában egy komplex probléma-együttes a gyerekeknél (főleg a fiúknál), amelynek a kialakulásában a szorongásos zavarok, a magány, a túlsúly, az önbizalomhiány, vagy iskolai bántalmazás játszik szerepet. Járjunk utána, kérjünk segítséget, ha válaszaink alapján erre gyanakszunk!
A kamaszok (főleg a lányok) gyakran megfelelő alternatívák hiányában, vagy éppen a fentebb említett önbizalomhiány miatt mobiloznak annyit („úgysem vagyok jó semmiben, minek próbáljak ki bármit”), azonban a mások látszólag tökéletes és problémamentes életével való állandó szembesülés, még ha tudjuk is, hogy a kép valószínűleg hamis, csak a szorongást fokozza, és egyfajta negatív hangulati spirált hoz létre.
Vegyük figyelembe, hogy ha a gyermek a közösségi médiát is használja a barátaival való kapcsolattartásra, jó, ha „éles helyzetekben” is szocializálódik. A más emberekkel való együttlét segíti a szociális készségek fejlődését. Az ún. "nem csatlakoztatott" élményt a modern idegtudomány kulcsfontosságúnak tartja ahhoz, hogy a gyerekek megfelelő énképet és kommunikációs készségeket alakíthassanak ki.
A teljes korlátozás nagyon gyakran a „tiltott gyümölcs effektust hozza magával”, azaz amint a kamaszok látótéren kívül kerülnek, éppen azt akarják majd leginkább kipróbálni, amitől tiltottuk őket, különösen akkor, ha a családban egyébként erre látnak mintát.
3. A kamaszoknak szükségük van a felelősségre
Az agy hatalmas változáson megy keresztül kamaszkorban. Aszerint jönnek létre, majd erősödnek meg az egyes neuronkapcsolatok, hogy milyen tapasztalatokat szerzünk. Minél több megerősítő tapasztalattal rendelkezünk az adott helyzettel kapcsolatban, annál stabilabb és erősebb lesz a neuronok közötti összeköttetés. Ezt nevezik agyi plaszticitásnak. A sokat használt területek erősödnek, a kevésbé használtak pedig sorvadnak.
Tartsuk edzésben és erősítsük meg a kamaszok döntéshozatali képességéért felelős agyterületeket!
Ez az online életre is vonatkozik. A digitális technológia használata a 21. századi tizenévesek életmódjának a kikerülhetetlen része. Sőt, az egészséges életmód része lehet, ha kiegyensúlyozottan, megfelelő tartalmak „fogyasztására” használjuk, illetve más, a fejlődést és a jóllétet elősegítő tevékenységekkel együtt történik.
Azt azonban, hogy „mennyi az annyi”, azaz az egészséges képernyő-használat szabályait és idejét, nekünk magunknak, családon belül kell kialakítanunk, a betartásuk pedig legyen közös felelősségünk.
A kamaszkorban gyermekünknek az az életfeladata, hogy fizikailag, érzelmileg és mentálisan jusson el a felnőttkorig. Ehhez a kamasznak lehetőséget kell kapnia arra, hogy megfelelő információk és előkészítés birtokában döntéseket hozzon, kockázatot vállaljon, szembenézzen nehézségekkel és egyedül megbirkózzon velük.
4. Baj, ha egy kamasz unatkozik?
Először is: nem minden gyereknek (és felnőttnek) ugyanakkora az aktivitás-igénye. Az egészségmegőrzés érdekében mindenkinek szüksége van a mozgásra és a fizikai aktivitásra, ennek a mértéke azonban életkoronként (óvodáskor-kamaszkor) eltérő lehet. Legyünk tekintettel arra, hogy a kamaszkor nagy élettani és pszichés változásokkal járó korszak, amely már önmagában is nagy fizikai megterhelést jelent. Ha tevékenységet választunk, tegyük közösen! Vegyük figyelembe az érdeklődést, a temperamentumot! Nem biztos, hogy célt érünk azzal, ha egy könyvmolyt éppen kosárlabdázni iratunk be.
Másodsorban: tegyünk különbséget a lustaság és a lustálkodás között! A lustaság egy meglehetősen kedvezőtlen, kevéssé adaptív személyiségvonás, míg a lustálkodás egy tevékenység, a pihenés és kikapcsolódás egyik olyan formája, amely pszichés és fizikai regenerálódásunk egyik sarokköve.
Ha egy kamasz minden nap délben kel, és zombiként jár-kel a lakásban, hogy némi étel elfogyasztását követően újra visszafeküdjön, az sem a lustaság, hanem sokkal inkább a kialvatlanság és a nem megfelelő alváshigiéné (túl sok képernyőidő lefekvés előtt), valamint a helytelen táplálkozás eredménye lehet.
A lustálkodás, a „semmit-csinálás”, az unatkozás minden életkorban hasznos, mert az agyunkat munkára, belső képek megalkotására ösztökéli. A nappali álmodozás a céljaink kitűzése, az összefüggések felismerése, a motivációnk fenntartása szempontjából elengedhetetlen. Ha a kamasz gyermeket emiatt lustának bélyegezzük meg, az könnyen gyermekünk állandó belső hangjává válhat, ami azután valóban kedvét szegi és kikezdi a kitartását.
A lustaság prevenciója azonban nem a „programozás”. Akit mindig, minden percben lefoglalnak, akinek kívülről meghatározott tevékenységekkel kötik le minden idejét, attól elveszik azt a lehetőséget, hogy próbálkozzon, és önmagát megismerve megtalálja azokat az önindította tevékenységeket, amelyekre belső motivációja van.
5. Megfelelő tevékenységeket válasszunk!
Nem igaz, hogy a kamaszok csak feküdni szeretnek és lusták (még ha élettanilag többet és máshogyan alszanak is), mint ahogy az sem igaz, hogy motiválatlanok és semmi sem érdekli őket. Imádnak például beszélgetni, csak nehezebb nekik a megfelelő kérdéseket feltenni, és először meg kell őket győznünk arról, hogy tényleg érdekelnek bennünket a válaszaik.
A tizenévesek nagyon szeretnek játszani is, de természetesen nem ugyanazokat a játékokat, mint ovis korukban. Szeretik a kalandokat, a nyomozást, az izgalmakat, és általában azokat a helyzeteket, amikben a felnőttekéhez hasonló módon dönthetnek és próbálhatnak ki dolgokat. Ehhez a nyári szünet (is) kiváló lehetőségeket biztosít.
Ha úgy látjuk, hogy kamaszunknak fontos a pénz, esetleg gyűjt valamire (minden kamasz gyerek éppen „nagyon” szeretne valamit egyébként), akkor, ha elérte a megfelelő életkort, bátorítsuk arra, hogy vállaljon nyári munkát, segítsünk neki megtalálni azokat a fórumokat, ahol választhat a lehetőségek közül, mérlegeljük az elfoglaltság mértékét, és támogassuk abban, hogy optimális döntést hozzon.
Sok tizenéves imád(na) főzni, komoly rajongótáborral rendelkező tiktok-csatornák épülnek erre a tartalomra. Ebédrendelés vagy gyorsétterem helyett engedjük a kamaszokat otthon főzőcskézni, akár a barátaikkal együtt úgy, hogy a rendrakás is az ő felelősségük. Nem mellesleg ez az egészséges és fenntartható táplálkozás kialakításában is segít.
Keressünk közösen olyan társas csoportot, akikkel gyermekünk új dolgokat próbálhat ki, különösen olyanokat, amelyek eltérnek attól, amit otthon a családban szokott csinálni (tehát egy gamernek lehetőleg ne egy gamer klubot).
Ez lehet olyan csoport is, ahol online „találkoznak”, videó hívásban, élőben beszélgetnek. A különböző hibrid kapcsolattartási formák ötvözik a „nincs kedvem kimozdulni” - akadály leküzdését az otthoni környezet biztonságával, azonban lehetőséget adnak a valódi, szóbeli kommunikációra és kapcsolatteremtésre is. Ezt követően a kamaszok általában maguk kezdik el keresni a személyes kapcsolat lehetőségeit és módját.
Nem mellesleg: ahová ők szeretnének elmenni, engedjük őket önállóan közlekedni oda, sőt ezt el is várhatjuk tőlük. A felelősségvállalásba az is beletartozik, hogy annyi cuccot vigyenek magukkal, amennyit el is bírnak. A saját maguk által választott program ne igényelje egy egész család alkalmazkodását és logisztikáját.
6. Rácsok helyett legyünk korlátok és kapaszkodók!
Legyünk biztonságosak, kiszámíthatók és elérhetők, ha szükségük van ránk. Elérhetőség alatt itt nem elsősorban azt kell érteni, hogy éjjel-nappal bekapcsolt mobillal kell készenlétben várnunk, hogy gyerekünknek esetleg szüksége lehet ránk, sokkal inkább az érzelmi elérhetőségre gondoljunk. Vagyis arra, hogy saját nehézségeink közepette is megszólíthatók vagyunk-e, ugyanazt mondjuk-e vidám és ingerült pillanatainkban, van-e türelmünk, időnk meghallani és meghallgatni a kamaszok kérdéseit.
Tegyük tudatossá és a mindennapok részévé az önismeretet! Legyen ez otthon mindennapos téma. A nem megfelelő döntések meghozatalában, a „jóbarátok” félreismerésében, a függőségek kialakulásának hátterében igen gyakran a szorongás, a kommunikációs problémák, az önbizalomhiány áll. Ezeket érdemes és fontos fejleszteni, akár külső támogatással is.
A kamaszkor az érzelmi leválás időszaka, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerekeknek mindenben önállónak kell lenniük. Fontos, hogy ismerjék meg az érzelmeik, gondolataik és a viselkedésük összefüggését, hogy ne legyenek kiszolgáltatva saját vagy mások viselkedésének és hangulatának.
Sok szülő bizalmatlan a gyermekével, nem hiszi el, hogy nélküle is boldogul. Túlzottan aggódik a gyermekéért, ezért agyonkorlátozza vagy éppen mindent megtesz helyette. Más szülők pedig olyan felelősséget és döntéseket adnak a gyerekeik kezébe, amellyel még nem tudnak megbirkózni. Mint mindenben, itt is az arany középutat igyekezzünk megtalálni!
Adjunk gyermekeinknek információkat a döntésekhez, legyünk egyszerre korlátok, de kapaszkodók is a viselkedésük szabályozásához. Ahhoz, hogy egy kamasz gyermek biztonságban érezze magát, keretek és határok kellenek. Ezek a leváláshoz is szükségesek, hiszen a kirepüléshez kell egy „honnan”, kell egy telekhatár.
Ha csak önállóságot adunk, de nem adunk információt és nem szabunk határokat, esetleg nem vagyunk elérhetők, azzal nem megkönnyítjük, hanem megnehezítjük a gyerekeink dolgát a felnőtté válás folyamatában.