„Amikor a legkevésbé viselkednek szeretetreméltón, a gyerekeinknek akkor van a legnagyobb szükségük a szeretetünkre.”
A szeretetünk a legnagyobb, leginkább védelmező, óvó „varázserő”, amit gyermekeinknek nyújthatunk, a szülői lét leglényegesebb eleme. De ugyanaz, ami sokunk számára teljesen természetes, amikor a kicsi babáinkról, ovis gyerekeinkről, édes, szófogadó kisiskolás gyermekeinkről van szó, talán veszíteni látszik az erejéből, mire eljön a „rettegett” kamaszkor.
Mert a kamaszok mogorvák, szemtelenek, gyakran annyira undokok és passzívak tudnak lenni, hogy úgy tűnhet, arra van a legkevésbé igényük, hogy babusgassuk és dédelgessük őket.
Bizonyos szempontból ez talán igaz is, hiszen a kamaszkor legfontosabb életfeladata a szülőkről való leválás, amit megnehezítene, ha még mindig kendővel magunkra kötve hordoznánk őket mindenhová.
Az a tény azonban, hogy a kamasz gyerekek nehezen kezelik az érzelmeiket, még nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségük arra, hogy biztosítsuk őket a jelenlétünkről és a támogatásunkról. Az a „válaszkész nevelés”, ami a gyerekek igényeit, érzelmi és fizikai szükségleteire ráhangolt szülői magatartást jelenti, kamaszkorban is éppúgy indokolt, csak éppen a kamaszok igényei lettek mások. (Még ha a mi szülői igényeink nem is változtak meg, és ugyanakkora csattanós puszikat szeretnénk adni a gyerekek „édes kis” arcára.)
De mi a jelentősége annak, ahogyan kimutatjuk a szeretetünket a kamasz gyermekeink felé?
Mert ez a kifejezési mód adja a tudtukra minden időben, hogy méltóak arra, hogy szeressék őket. Ahogyan mi szeretjük őket, úgy fogják szeretni ők is magukat. Az önbecsülés alapkövét az az érzés teszi le, hogy bármilyen helyzetben megérdemlik, hogy törődjenek velük. Ez az az érzés, ami hatással lesz a viselkedésükre és érzelmi jóllétükre egész gyermekkorukban, és ez adja majd azt a biztonságot, amely serdülőkorban elindítja őket a leválás, a felnőtté válás útján. A szülői szeretet talaján kibontakozó önbecsülés és önszeretet az az alap, amelyből kiindulva értelmes barátságokat és harmonikus párkapcsolatokat alakítanak ki a jövőben.
(*Nagyon fontos, hogy a szülői szeretet kimutatása nem egyenlő kizárólag a helyesléssel. A helyeslés vagy dicséret olyasvalami, amit viselkedéssel, teljesítménnyel lehet kiérdemelni.)
Hogyan tudod kimutatni a szeretetedet a kamasz gyermeked felé?
Mondd el neki! Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy kifejezd a szeretetedet. A kamaszoknak is tudniuk kell, hogy szeretjük őket. Ne feltételezd, hogy a kamasz tudja, milyen mélyen érzel. Fogalmazd meg szavakkal, milyen jó érzés vele lenni, mennyire örülsz annak, hogy van Neked.
Lásd benne a legjobbat! Mára a világunkban megszokottá vált, hogy emberi értékünket a teljesítményünk vagy a viselkedésünk határozza meg. A teljesítmény állandó monitorozása a kamaszokat szorongóvá teszi, mert azt hiszik, hogy az értékességük elsősorban az általuk elért sporteredményekhez vagy osztályzatokhoz, esetleg a posztjaik alatt megjelenő lájkok számához kapcsolódik. Elkezdenek egyfajta emberi „termékként” tekinteni magukra. Ha szülőként nekünk van egy mélyen gyökerező tudásunk arról, hogy a gyermekeink milyen alapvető jó tulajdonságokkal rendelkeznek, az egyik legbiztosabb módja annak, hogy majd felemelkedhessenek a legjobb önmagukhoz. A szeretetünk kimutatása ilyenkor számukra az, hogy mi, a szüleik olyannak látjuk őket, amilyenek valójában, nem pedig a viselkedésüket vagy a teljesítményüket tesszük mérlegre.
Védd meg! A védelmezés nem azt jelenti, hogy aggodalomból vagy féltésből több szolgálatot teszünk a kamaszoknak, vagy éppen túlságosan korlátozzuk őket. Azt jelenti, hogy világos határokat szabunk és hiteles információkat adunk át a kamasz gyermekeinknek, hogy ezzel biztonságossá tegyük számukra az életet, amelyben még csak most kezdik az önálló tájékozódást. "Azért állítok fel szabályokat, mert az a feladatom, hogy megvédjelek. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy olyat tegyél, ami nem biztonságos."
Fegyelmezd! Értelmezd helyesen a fegyelmezést, és ne félj tőle! Fegyelmezni nem azt jelenti, hogy öncélú, értelmetlen és túlzottan szigorú szabályokat és korlátokat állítunk fel. Ahogyan nemet mondunk valamire, azzal példát mutatunk, és segítjük a gyerekeket abban, hogy jobban, ügyesebben tudjanak résztvenni minden jövőbeli kapcsolatukban. Amikor szeretetből fegyelmezünk, a fegyelmezés szó valódi jelentése az lesz: "megtanítani". Mit is? Hogy a szeretet nem csak dicséretből áll, hanem aktív, sőt, határozott, irányító vezetés. "Azért mondok erre nemet, mert ez még veszélyes a számodra. Azért mondok most nemet, mert törődöm veled. Nem engedhetem, hogy veszélybe kerülj akár a saját vagy valaki más rossz döntése miatt."
Készítsd fel! Mindarra, amit mi felnőttként már tudunk: hogy a világ bonyolult hely, tele konfliktusokkal, pletykával, lökdösődéssel, kockázatokkal és lehetőségekkel. Azzal tudjuk gyermekeinknek megmutatni, mennyire fontosak nekünk, hogy felkészítjük őket arra, hogy saját döntéseiket meghozva önállóan navigáljanak a világban.
Legyél jelen! A kapcsolatok jönnek és mennek. A barátságok, különösen serdülőkorban, változnak. Az iskolás évek elmúlnak. Véget érnek a táborok, a sportszezonok. Néha elveszítünk embereket vagy bennünket hagynak elveszni. A világ emiatt a kamaszok számára bizonytalan, kiszámíthatatlan helynek tűnhet. A rendíthetetlen és megbízható jelenlétünk számukra a szeretetünk kézzelfogható kifejezése.
Élvezd, hogy időt tölthetsz vele! Ha szeretnéd, hogy a gyermeked figyeljen Rád, és töltsön Veled időt akkor is, amikor nem kötelező, akkor mutass példát! Tedd meg te az első lépést! Ha beszél Hozzád, figyelj rá! Érdeklődj a hobbija iránt, legyél kíváncsi! Egészen valószínű, hogy nem ugyanaz érdekel Téged, mint őt, de ez fordítva is igaz. Ha szeretnél nagyobb befolyást gyakorolni a gyermeked viselkedésére, érdeklődésére, jövőjére, akkor szánj időt arra, hogy kölcsönösen megbecsültté tedd az együtt töltött időt! Élvezd, hogy a gyermeked egyre önállóbb lesz, és legyél büszke arra, hogy egyre kevesebb szüksége van a segítségedre.
Tegyél érte! Biztosak vagyunk abban, hogy sok szülő már így is erőn fölül teljesít! Azért dolgozunk, hogy gondoskodjunk a gyermekeink szükségleteiről, hogy mindenben támogassuk őket, - amennyire csak tőlünk telik. Segítünk nekik a házi feladatban. Remélhetőleg inkább néha, mint mindig, de elvisszük őket oda, ahová kell (és ahová menni akarnak). Ezeket a dolgokat mind a felelősségből, és szeretetünk kézzelfogható kifejezéseként tesszük, és nem baj, ha a kamaszoknak van róla némi fogalmuk, mennyit kell dolgozni egy szülőnek az aktuálisan legdivatosabb sportcipőért vagy az esti vacsoráért.
"Megéri keményen dolgozni, mert így tudok a lehető legjobban gondoskodni rólad. Nagyon szeretlek, és az a legfontosabb a számomra, hogy egészségben és biztonságban legyél. Megértem, hogy szeretnéd, átgondolom, hogy a terveinkbe hogyan lehet beilleszteni. Te esetleg mivel tudnál hozzájárulni, mit tudnál tenni érte?”
Legyél figyelmes! Szülőként kötelességünk gondoskodni a gyerekek szükségleteiről. De sok olyan apró szívességgel is éreztethetjük a szeretetünket és a törődésünket, amik nem kerülnek pénzbe. Ha azt a filmet nézzük, amit ő szeretne. Ha olyan fazonú, színű ruhákat vásárolunk, amiket ő választ, ha olyan ajándékot választunk, amire igazán vágyik. Az életünk „személyre szabásával” példát mutatunk, és megakadályozzuk, hogy az ajándékozás pusztán tárgyak adogatásává, az ajándékzacskók örök körforgásává silányuljon.
Ne legyél útban! Néha hagyd, hogy a kamaszok egyedül próbáljanak ki dolgokat, még ha várhatóan kudarcot is vallanak. Ünnepeld velük együtt a fejlődésüket; mind azáltal váltunk erősebbé és önállóbbá, hogy önállóan rájöhettünk egyes dolgokra. "Hagyom, hogy csináld aszerint, ahogy gondolod. Ha hibázol is, nem tudja megváltoztatni, hogy mennyire fontos vagy nekem. Kudarcokat mindannyian átélünk, ezek adnak lehetőséget arra, hogy legközelebb jobban teljesítsünk."
Beszélj, készülj fel, beszélj, ne add fel…
Bár a tinédzserek hasznát veszik a szeretet minden megnyilvánulásának, és valószínűleg nagyra is értékelik őket, imádnak ellenállni és dacolni, elégedetlenkedni. (Mert nagyon kíváncsiak, hogy szabad-e nekik.) Ezért számítsunk rá, hogy a dolgokat, amit szeretetből teszünk, néha félreértelmezik. A védelmező szándékot "irányításként", a felkészítést bizalmatlanságként értékelhetik. Ha teret adunk nekik a kudarcra és a felépülésre, akkor szemrehányást tesznek, hogy nem is törődünk velük. Az a tény azonban, hogy kellemetlenül érezzük magunkat egy-egy döntésünk miatt, még nem jelenti, hogy rosszul döntöttünk.
Nagyon fontos, hogy a kamaszok számára szóban is nyomatékosítsuk a szeretetünket. Nem csak az számít, hogy belül mit érzünk, legfontosabb az ő tudásuk a mi érzéseinkről. Hiába mondjuk, hogy „szeretetből teszem”, ha nekik nem ez a megélésük. Ez az, ami keretbe foglalja a kapcsolatainkat és alakítja majd az ő reakcióikat. Ha biztosak abban, hogy nem az önmagáért való, puszta hatalomgyakorlás a célunk, és nem csupán a szülő-gyermeki alá-fölérendelt viszonyt szeretnénk örökre bebetonozni, hanem tényleg a szeretet vezérel bennünket, az csökkenti majd a dacolást és a lázadást.
Feltétel nélküli szeretet magas elvárásokkal – lehetséges?
Egy nagyon fontos, talán megosztó dolgot a végére hagytunk. A több évtizedes kutatások és tapasztalatok egyik sarokköve a kamaszok fejlesztésével kapcsolatban, hogy a gyerekek és a serdülők akkor fejlődnek optimálisan, ha a lehetőséget és alkalmat kapnak arra, hogy a legjobb önmagukhoz méltóvá váljanak. Ha van legalább egy „felnőttjük” (még jobb, ha több!), aki feltétel nélkül hisz bennük, és magas elvárásokat támaszt velük szemben!
Itt egy pillanatra álljunk meg, és gondolkodjunk egy kicsit, mert első pillantásra a magas elvárások szükségessége ellentmondani látszik annak, hogy a szeretetünk feltétel nélküli legyen. Valójában azonban a feltétel nélküli szeretet akkor fejti ki legnagyobb erejét, ha magas elvárásokkal párosul. A kulcs annak az összefüggésnek a megértése, hogy a magas elvárások ebben az esetben nem osztályzatokra, pontszámokra vagy teljesítményekre utalnak. Arról szólnak, hogy a kamaszoktól el kell várni, hogy a tőlük telhető legjobb önmaguk legyenek. Arról szól, hogy mi tudjuk, kik is ők valójában, és mire képesek. És ezt minden pillanatban, minden lehetséges módon közvetítjük feléjük.
Ez a következetes elvárás a gyermekeink felé, megóvja őket az életüket és sikerüket aláásó külső erők ellen. A beléjük vetett hitünk képes fenntartani az optimizmusukat, amikor majd kételkedni kezdenek magukban.
Amikor a kortársak nyomása veszélyt jelent, a mi magas elvárásaink döntő fontosságúak lehetnek, mert védelmező szerepet játszanak. A bizalmunk, és a sikerükre és önálló boldogulásukra vonatkozó töretlen meggyőződésünk megerősítheti őket abban, hogy kitartsanak a nehéz helyzetekben.
Mind azt akarjuk, hogy gyermekeink a mi szemünkben tükröződő tükörképet nézzék, amikor felmérik valódi értéküket, és kialakítják a választ arra a kérdésre, hogy: „Ki vagyok én?”. Még ha mások azt is kommunikálják, hogy a gyermekeink csak „ennyire” képesek, a mi biztos tudatunk, hogy ennél több van bennük, megvédi őket a kétségektől.
Mindenekelőtt a feltétel nélküli szeretetünk igazi jelentése számukra az, hogy a jelenlétünkre teljes mértékben számíthatnak. Kitartunk majd mellettük, akkor is, ha kudarcot vallanak, és büszkék vagyunk rájuk, ha győzelmet aratnak. A kamaszok biztonságának alapköve az a tudat, hogy számunkra fontosak és értékesek, hogy mi törődünk velük, bármi történjék is.