Lassan véget ér a nyári szünet, kezdődik az új tanév. A hosszú szünetből az iskolai életbe való átmenet egyébként is gyakran okoz nehézséget mind a szülők, mind a gyerekek számára, mert a szünetből az iskolai életbe való visszatérés nagy változást, érzelmi megterhelést jelent, de mindez fokozottan igaz lehet azokban a családokban, ahol a gyermek a felső tagozatot vagy középiskolát kezdi szeptemberben. A szorongás csökkentésének egyik legjobb módja általában az, ha időben felkészülünk arra, ami ránk vár, szóval érdemes gondolatban egy kicsit előre felkészülni a ránk váró tanévre.
Az iskolát, az elvárásokat, a tantervet nem tudjuk megváltoztatni, de szülőként sokat tehetünk azért, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a következő iskolaévből a kamasz gyermekeink számára.
1. Vissza a napi rutinhoz!
A nyárnak sok pozitívuma van, mert több időt tölthet együtt a család, kicsit szabadabb lehet az élet, mert végre nincs teljesítmény-nyomás, de pont alkalmas arra is ez az időszak, hogy a szünet hónapjai alatt a gyerekek elfelejtsék, hogy valaha egyáltalán jártak iskolába. Ezért lehetőleg ne szeptember elsejére időzítsük az iskolai élethez való „visszaszoktatást”. Érdemes legalább egy héttel az első tanítási nap előtt visszatérni az iskolai rutinhoz. Ez vonatkozik a lefekvési időre, az étkezésekre és a képernyő előtt töltött időre éppúgy, mint arra, hogy a gyerekek lehetőleg minden nap rendesen öltözzenek fel.
Már augusztus közepétől érdemes visszaszereznünk a kontrollt a lefekvési idő fölött, mert a késői fennmaradás nyilvánvalóan befolyásolja a reggeli kelés időpontját és a kipihentség mértékét. A fáradt és kialvatlan kamasz ingerlékeny, és sokkal nehezebben tűri a rá váró viszontagságokat. Próbálkozzunk a fokozatossággal: először csak 11 órára, aztán 10-re, majd 9-re, életkortól függően.
A gyerekeknek körülbelül akkor kellene felébredniük, mint iskolaidőben, és érdemes ugyanazt a napi rutint követni: zuhanyzás, reggeli, öltözködés stb.
Az sem árt, ha a szünetben megszokotthoz képest korlátozottabb a "képernyő előtt töltött idő" - legyen az számítógép vagy más okos eszköz. Jó, ha meg tudjuk oldani, hogy lefekvés előtt egy órával „valahogy” már ne legyen elérhető az internet. A kamasz gyerekek olykor – enyhén szólva -, nehezen tudnak elszakadni a saját virtuális világuktól, így jól jöhet egy kis kívülről érkező direkt "kikapcsolódás".
Az iskolai felszerelések kiválasztása, megvásárlása is sokat segít a ráhangolódásban. Külföldön már elterjedtebb az ún. "szárazedzés" technikája is a tanév előtti szorongás csökkentésére, de itthon is sok iskolában rendeznek csapatépítő, közösségformáló napokat az új osztályok számára. Ha a kamasz gyermekünk inkább nem menne el ezekre a programokra, érdemes egy kis nyomást gyakorolnunk, mert ezeken az alkalmakon a gyerekek amellett, hogy egymással és az osztályfőnökükkel ismerkednek, bemehetnek az iskolába, megismerhetik a tagozatra jellemző sajátosságokat, szabályokat, szert tehetnek egy kis helyismeretre, és akár a tantermükbe is bekukkanthatnak, mielőtt ténylegesen elkezdődik az iskola.
2. Beszéljetek a barátságokról, és a kapcsolatokról!
Ahogyan az emberek is változnak, úgy változnak a társas kapcsolatok. A gyerekek személyisége fejlődik, ami a baráti kapcsolataikat változékonnyá teheti, ezért erre a jelenségre érdemes a kamaszokat tudatosan felkészíteni. Akár tartották, akár nem tartották egymással nyáron a kapcsolatot, előfordulhat, hogy aki az előző évben még a legjobb barát volt, az a következőben már eltávolodik. Az is lehet, hogy időközben új barátságokat kötött, vagy fog kötni. Fontos emberi készség annak az elfogadása, hogy a barátaink nem a tulajdonaink vagy vagyontárgyaink, akikre biztosítást köthetünk, és örökké a magunkénak vallhatjuk őket. Köttetnek új barátságok, és az a tény, hogy néha osztoznunk kell a számunkra fontos emberek szeretetén, nem csökkenti a barátság értékét.
Arról is érdemes beszélni, hogy míg otthon, a családunkban születésünktől fogva jár nekünk a feltétel nélküli szeretet, ez egyáltalán nincs így a közösségekben és a külső, társas kapcsolatokban. Egymás tisztelete alapvető és elvárható követelmény, azonban a szeretetet nem lehet senkitől elvárni.
A kamaszoknak meg kell tanulni, hogy nem várhatják, hogy mindig a másik fog érdeklődni, a kedvükben járni, alkalmazkodni. Baráti kapcsolataik fennmaradásáért tudatos munkával kell „dolgozniuk”, mert erőfeszítés nélkül ezek elsikkadnak. A kamaszkor egyik legnagyobb feladata, hogy a gyerekek úgy találjanak magukra, úgy váljanak képessé a beilleszkedésre, hogy közben nem áldoznak fel mindent a társak szeretetéért és elfogadásáért.
Nem kell viszont minden problémájukat nekünk megoldani. Nem kell azonnal húsz meghívottal bulit rendeznünk, hogy mi találjunk új barátokat a gyermekünk számára; néha a gyerekek csak azt szeretnék, ha mi, szülők megerősítenénk az érzéseiket, és azt mondanánk: "Velem is volt ilyen. Tudom, hogy ez nehéz.”
3. A Te szorongásaid helyett beszéljetek az ő szorongásairól!
Aggódsz, hogy lesznek-e a gyerekednek barátai, aggódsz, hogy menni fog-e neki a suli. Hogy jó jegyei lesznek-e. Ezeket nem kell a gyerekeddel megbeszélned, és lehetőleg ne is a jelenlétében vitasd meg a szomszéddal, amikor a boltban összetalálkoztok. A gyerekekre tudattalanul hatnak a mi meggyőződéseink, befolyásolja a viselkedésüket, a döntéseiket, a választásaikat. Ha azon aggódsz, hogy lesznek-e barátai, azzal azt üzened, hogy „nem vagyok benne biztos, hogy szeretetreméltó vagy”. Ha azon aggódsz, hogy jó jegyei lesznek-e, és bírni fogja-e a terhelést, azzal azt üzened, „nem vagyok benne biztos, hogy képes vagy rá”.
Ahelyett, hogy ezeken rágódsz, inkább derítsd ki, ő mitől fél az iskolával kapcsolatban. Ha a gyermeked megértette a saját problémáját, sokkal jobb helyzetben lesz ahhoz, hogy közösen változtassatok. Ennek a folyamatnak az első lépéseként találgatás helyett inkább segíts neki azonosítani, hogy őt pontosan mi aggasztja az iskolával vagy önmagával kapcsolatban, mert a kamaszoknak nehéz lehet az érzelmeiket megnevezni. Azt is nehezen tudják elmagyarázni, hogy mik ezek az érzések, így azt is, hogy pontosan mi okozza őket. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem tudnak válaszolni az olyan direkt kérdésekre, mint például, hogy „mi a baj”. Azok a gyerekek, akik kevésbé fejlett érzelmi tudatossággal rendelkeznek, az iskolakezdés előtt és a tanév során is gyakran közvetett módon, akár testi tünetek útján kérnek segítséget, üzennek nekünk.
Amiből észreveheted, hogy foglalkozni kell a szorongással:
nem akarnak felkelni és elkészülni
sokat aggódnak, már előre is az iskolai dolgok miatt
rendszeresen rosszul érzik magukat, vagy gyomor- vagy fejfájásuk van
nem alszanak jól
nem végzik el az iskolai feladatokat, vagy romlanak a jegyeik
dühösek vagy feldúltak - az iskolában vagy otthon
visszahúzódónak, levertnek, túlságosan csendesnek tűnnek
Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy direkt kérdésekkel bombázzuk a gyerekeket: "Találtál már barátokat? Értetted a fizikát? Megtaláltad már a tanárit?”. Ezek helyett érdemes inkább közvetettebb, semlegesebb, elvárásoktól mentes kérdéseket feltenni: "Mondj három dolgot, ami tetszett a napodban", vagy "Mondj három dolgot, ami egyáltalán nem tetszett a napodban".
4. Kezdjetek tiszta lappal!
Akár sikeres, akár kevésbé sikeres volt az előző tanév, kezdjetek tiszta lappal! A magabiztos gyerekeknek is lehetnek érzelmi vagy teljesítménybeli hullámvölgyei, ahogy a szorongóbb, ellenállóbb vagy éppen tanulási problémákkal küzdő gyermek is okozhat örömteli meglepetéseket a tanulás és az iskolai élet terén. Egy inspiráló új tanár megismerése vagy egy alakuló barátság is hozhat pozitív fordulatot, és fordíthatja új irányba a gyermeked iskolával kapcsolatos tapasztalatait és eredményeit.
5. Mérsékeld az elvárásokat!
Attól, hogy gyermeked esetleg kitűnő eredményekkel érkezett, nem kell már az első napokban hibátlan dolgozatokat, kiváló feleleteket produkálnia. Egy új munkahelyen is időre van szükség ahhoz, hogy akklimatizálódjunk, mielőtt maximálisan tudnánk teljesíteni. Meg kell ismernünk az elvárásokat, szabályokat, az új kollégákat.
Nem kell, hogy ő legyen az osztály sztárja rögtön az első napon. Ne is várjuk el, hogy azonnal csupa pozitív élményről, szuper barátságokról, és érdekes ismeretről számoljon be. Hagynunk kell a gyerekeknek, hogy könnyedén belerázódjanak a felső tagozatba vagy a középiskolába, és meg kell engednünk a hullámvölgyeket. Ha nem esünk kétségbe egy-egy kezdeti nehézség láttán, ők is természetesnek veszik majd, hogy a változás útja néha göröngyös, még akkor is, ha vágytunk és vártunk rá.
6. Ne hagyd figyelmen kívül a problémákat vagy lehetőleg előzd meg őket!
Sok fantasztikus iskola létezik, tehetséges és gondoskodó tanárokkal. De nem várhatjuk el az iskolától, hogy ugyanolyan rálátása legyen a gyermekedre, vagy hogy automatikusan ugyanazokkal az aggodalmakkal és ismeretekkel rendelkezzen velük kapcsolatban. Néha az iskola álláspontja az, hogy "addig nem teszünk semmit, amíg nem látjuk konkrét okát annak, hogy valamit tegyünk". Az iskola elsősorban oktatási intézmény, így nem is várhatjuk el, hogy teljes egészében átvegye tőlünk az érzelemszabályozási, és önismeret-fejlesztési feladatokat.
Tudjuk, hogy szülőként nem könnyű az arany középutat megtalálni a kamaszok nevelésében. Gyakran túlságosan is belefeledkezünk a gyermekeink életébe, mert azt szeretnénk, hogy barátokat szerezzenek, boldogok legyenek. Túlféltés, folytonos közbenjárás és kéretlen jótanácsok helyett inkább beszélgessünk és kudarcot nem ismerve folyamatosan érdeklődjünk irántuk. Érdemes tudatosan olyan lehetőségeket is keresni, ahol a saját tapasztalataikon keresztül sajátíthatják el a különböző szociális készségeket, amelyek majd felnőttként segítenek nekik abban, hogy sikeressé váljanak.